Sópont

Három hete tart az úgynevezett "sós dagály" Sanghajban, ami a kelet-kínai metropoliszban több mint kétmillió lakos ivóvízellátását nehezíti - adta hírül a város tájékoztatási irodája hétfőn.
A "sós dagályt" a tenger tartósan magas vízszintje okozza: a tenger beáramlott a jelenleg alacsony vízállású Jangce torkolatába és sóssá tette a folyó édesvizét. Sanghajban a dagály a városi vízügyi iroda szerint huszonkét napja tart, ami a leghosszabb ilyen időszak a kelet-kínai metropolisz történetében.
A város ivóvízellátását több forrásból fedezi, ezek közül az egyik legjelentősebb a Kelet-Kínai-tengerbe torkolló Jangce-folyó. A maratoni dagály három városi kerület és összesen kétmillió ember ivóvíz-ellátását veszélyezteti.
Az érintett víztározókban felgyülemlett víz sótartalma a normális érték sokszorosa. Azokat a hatóságok már lezárták, a készleteket átmenetileg más tározókból pótolják. A helyzet kezelésére a hét végén friss vizet engedtek a Jangce-folyóba, annak hatása ugyanakkor csak minimális, a természetes folyamatokétól jelentősen elmarad. A vízhelyzet továbbra is a hatóságok figyelmének középpontjában áll, a sós dagály ugyanis várhatóan március elejéig fennmarad majd - jelentette a tájékoztatási iroda.

(MTI)

2014. február 14., péntek 13:15

Wieliczkai sóbánya a Street View alkalmazásban

A hatalmas föld alatti katedrálisáról nevezetes, nyolcszáz éves wieliczkai sóbánya mostantól virtuálisan is bejárható a Google Street View-ban.

A wieliczkai sóbánya 1978 óta az UNSESCO Világörökség programjának része, és évente egymillió látogatót vonz. Nem csak személyesen, de virtuálisan is bejárható a bánya a Google Street View-val. Az „UNESCO Világörökségek és a Világ Csodái” cimű program keretében ugyanis a Google feltérképezi Földünk legszebb és legérdekesebb helyszíneit, amelyek így akár online is megtekinthetőek. Ebbe a programba került be a dél-lengyelországi sóbánya is.

Wieliczkai sóbányák (kiejtése kb: vjelicska) Lengyelország legrégebbi sóbányái, a Bochnia sóbányával együtt a krakkói sóvidék része, a XIII. századtól 1772-ig a krakkói sóbányászat részét alkotta. A bánya, mely a világ legrégebbi kősó bányái közé tartozik, Wieliczka, egy Krakkó melletti kisváros alatt van. A sótelepek a miocén korban keletkeztek, később az Alpok felgyűrődésének során a tektonikus folyamatok eredeti keletkezési helyüktől több tíz kilométerre elmozgatták. Ez a világon az egyedüli olyan bánya, melyben megszakítás nélkül folyt a kitermelés a középkortól máig (1996-os bezárásáig), lehetővé téve a bányászati módszerek fejlődésének követését az egymás követő korszakokban. Erre a folyamatosságra sehol sincs példa a kontinensen, ám mégsem ez a múlt, vagy a bányagépek vonzanak évente egymillió látogatót a bányába.

A wieliczkai sóbánya igazi különlegessége az az egyedülálló, sóból faragott katedrális, ami a föld mélyén található. A katedrális méreteit jól mutatja, hogy a második világháború alatt repülőgép-alkatrészek összeszerelésére használták a németek. Emellett a bányában számtalan kisebb-nagyobb kápolna, sószobor, és tárna várja a látogatókat. A korabeli munkaeszközöket és munkagépeket bemutató bányászati múzeum mellett a sóbánya híres gyógyüdülő is. Különleges mikroklímáját asztmás megbetegedések gyógyítására is használják.

A wieliczkai bánya külön érdekes számunkra, hiszen művelését magyar bányászok kezdték meg a tatárjárás után. IV.Béla lánya, Kinga, Lengyelország királynéja volt, aki apjától, IV. Béla királytól kérte el a máramarosi sóbányákat a tatárjárás által sújtott Lengyelország számára. A birtokbavétel jeléül beledobta gyűrűjét egy aknába. A legenda szerint a gyűrűt nem sokkal később az általa alapított wieliczkai bánya egy sótömbjében találták meg. Azóta Kinga a Krakkó környéki bányászok védőszentje.

Virtuálisan bejárható sóbánya...

Bővebben a wieliczkai sóbányáról...

2013. szeptember 19., csütörtök 14:05

A világ leghíresebb sótartója

A világ leghíresebb sótartója, Benvenuto Cellini (1500-1571) a nagy hírnévnek örvendő szobrász, aranyműves egyetlen olyan műve, melyről bizonyosan tudni vélik, hogy az ő alkotása. A “Saliera” (sótartó) néven ismert remekműnek a bécsi Kunsthistorisches Museum (Művészettörténeti Múzeum) Kincseskamra (Kunstkammer) nevű része ad otthont. Mintegy tíz éven át zárva tartott, de a közelmúltban a tárgyak restaurálása után újra megnyitották és teljes pompájában fogadja a látogatókat, amolyan múzeum a múzeumban a maga 20 termével, 2717 négyzetméterével 1000 évet felölelő különlegességeivel.

A középkortól a reneszánszon át a barokkig a legértékesebb, legkülönlegesebb és legritkább tárgyak gyűjteménye látható a múzeumban. A Habsburg császárok és hercegek híres műgyűjtők voltak, közülük is Rudolfhoz álltak közel a művészetek. A kuriózumok között több olyan tárgy is található, amelynek mágikus erőt tulajdonítanak: kövek, korallok, cápafogak, ez utóbbit sárkányfogaknak vélték. A korabeli művészek pedig ezekből a természeti tárgyakból műremekeket alkottak. Jelenleg összesen 2200 tárgy került a látogatók elé: faragványok, órák, festmények, szobrok, faliszőnyegek, érmék, fegyverek, Mária Terézia egyik reggeliző készlete és a bonyolult játékautomaták, de mindezek közül mégis a legnagyobb szenzáció Cellini híres sótartója. 

A XVI. századból származó, 26 centiméter magas és 34 cm széles aranyműves remeket I. Ferenc francia király megrendelésére készítette a mester aranyból, elefántcsontból, ébenfából és zománcból. Később IX. Károly II. Ferdinánd tiroli főhercegnek adományozta. A sótartó Cellini egyetlen eredetiben megmaradt alkotása. A sótartó a Földet ábrázolja allegorikus figurákkal, a tengert (Neptunus) egy férfialak, a földet (Ceres) egy nőalak személyesíti meg. A férfi kezében tart egy gazdagon díszített hajót, amely maga a sótartó. A női alak mellett láthatjuk a borstartót, amely egy kis templomot reprezentáló arany dobozka. A két alakot tartó ébenfatalapzaton a négy szélirány, a napszakok és az emberi tevékenység jelképei teljesítik ki az allegóriát.

A manierista remekmű önmagában is csodálatos, de regénybe illő elrablásának története is. 2003. május 11-én éjjel a múzeumból elrabolták a páratlan műkincset, aminek értékét több mint 50 millió Euróra becsülik. A rabló, egy Robert Mang nevű férfi volt, aki a múzeum renoválása céljából felhúzott állványzaton át, egy ablakot betörve jutott be, majd betörte a vastag üvegből lévő vitrint is, amelyben a sótartót tartották. A képtár egyik mozgásérzékelőjének jelzése 3 óra 55 perckor szólalt meg. Mivel a berendezés gyakran riasztott indokolatlanul, ez pedig az adott éjszakán már két ízben is előfordult, a biztonságért felelős őrök nem ellenőrizték a helyszínt. Az őrség csak reggel 8 óra 20 perc körül fedezte fel az 50 millió euróra becsült műkincs eltűntét. A múzeum vezetése azonnal felfüggesztette a három őrt, és 70 ezer eurót ígért a nyomravezetőnek. Wilfried Seipel főigazgató felajánlotta a lemondását, de ezt Elisabeth Gehrer miniszter asszony nem fogadta el. Két hónappal később az International Herald Tribune-ben hirdetés jelent meg a műtárgy visszavásárlására tett ajánlattal.

Augusztusban a biztosítótársaság névtelen levelet kapott, amelyben a tettes 5 millió euró váltságdíjat követelt, bizonyságul mellékelve néhány apró morzsát az ötvösműről lehullott zománcból. A kapcsolatfelvétel azonban meghiúsult. A következő év nyarán egy 42 éves bécsi férfi felajánlotta Seipel főigazgatónak, hogy visszaszerzi a műtárgyat - az akció a szélhámos letartóztatásával végződött.

Tavaly októberben a tettes 10 millió euró váltságdíjat kért, és bizonyítékul, a sótartó egyetlen levehető részét a Neptun-figura háromágú szigonyát juttatta el a rendőrségre. Hetekkel később újra telefonált, de a rendőrök sikertelen hajtóvadászat után a nyomát vesztették. Mobiltelefonját sikerült beazonosítani, pontosabban az üzletet, ahol a telefont vásárolta, valamint az üzletben rögzített biztonsági kamerás videofelvétel alapján az arcképét is. 2006. január 20-án a rendőrség a sajtóban közzétett egy fotót „arról a férfiról, aki valószínűleg felvilágosítást adhat a tárgy hollétéről”. Másnap letartóztatták a tettest, aki fényképének közlése után magától jelentkezett a rendőrségen, és elvezette a nyomozókat a műtárgyhoz, amelyet egy alsó-ausztriai erdőben ásott el.

Az 50 éves, saját üzlettel rendelkező bécsi biztonságtechnikai szakember a történet elbeszélésekor megpróbálta magát - az ítélet enyhítése céljából - a lehetőségekhez képest pozitív színben feltüntetni azt állítva, hogy a tett elkövetésekor alkoholos befolyás alatt állt. A rablás előtt nem sokkal járt a múzeumban egy olasz turistacsoporttal, ekkor látta először a Salierát. Megfigyelte, hogy sem az ablakokon, sem a vitrinen nincsen biztonsági berendezés, a teremben csupán mozgásérzékelő működik. Amikor 2003. május 11. hajnalán autójával hazafelé tartva elhaladt a Kunsthistorisches Museum felállványozott épülete mellett, hirtelen támadt ötletét tett követte: leállította az autót, kivett belőle egy feszítővasat, és felmászott az állványon. Kifeszítette az ablakot, és meglátta mögötte a redőnyt. A legnagyobb nyugalommal visszament a kocsijához egy Stanley-késért, és annak segítségével leküzdötte ezt az akadályt is. Belépett a kiállítóterembe, a feszítővassal széttörte a 6 mm vastag üvegből készült vitrint, kivette a sótartót, majd beletette egy jutazsákba. Nem sokkal később már az autójában ült a zsákmánnyal, és a közeli westbahnstrassebeli otthonába tartott. Ott a tárgyat egy bőröndbe tette, azt pedig elrejtette az ágya alatt, s a Saliera egészen 2005 őszéig itt is maradt.

A Sótartó közel 1000 napos távollét után karcolásokkal és sérülésekkel, de visszakerült a bécsi Művészettörténeti Múzeum Kincsekamrájába. 

Források: 

 

A kép illusztráció- avar kori sótartó

Ritka leleteket találtak a balatonudvari avar kori sírokban az idei ásatási szezonban. A temetőből előkerült különleges darabokat szerdán mutatták be sajtótájékoztatón a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban.

Az idén nyári feltárások során talált maradványok között volt például egy magas rangú vezető, akit szablyával együtt temettek el, egy másik gazdag férfit pedig egy birkával - mondta Perémi Ágota régész, muzeológus.
Az avar kori temetőre még 2002-ben, csatornaépítés közben bukkantak munkások. Az ásatás során kiderült, hogy a temetőben 670-től 930-940-ig temetkeztek, és három szint alakult ki: a legalsót a kora avar korban, a következőt a közép avar korban használták, a legfelsőt pedig a honfoglalás kori magyarok.
Az ásatás során nagy kiterjedésű temetőt, 531 sírt tártak fel, amelynek hetven százaléka avar, harminc százaléka magyar - mondta a régész. Eddig a temető azon részét tárták fel, amely a 71-es főúttól északra fekszik, de a szakemberek meglepetésére a temető az út déli oldalán is folytatódik. A sűrűn használt temetőben előfordult, hogy egy helyen két csontvázat is találtak.
Perémi Ágota tájékoztatása szerint az avar női sírokból korábban ékszerek (gyöngyök, karperecek, gyűrűk, nyakláncok) és edények kerültek elő, tűtartó, amely az övre volt erősítve textilszalaggal, továbbá félhold alakú csüngők. Különösen értékes lelet az a kőberakásos ruhakapocs, amely ezüstből készült és aranyozott: a veszprémi múzeum gyűjteményében ez az első ilyen darab.
Az avar férfiak sírjai is tartogattak meglepetést: amellett, hogy sok övgarnitúra, fegyver és férfi ékszer került elő, az idei ásatáson rábukkantak egy rangos férfi sírjára, akit szép övgarnitúrával, fegyverekkel, ékszerekkel és szablyával temettek el. Az ide temetett férfi magas rangú katonai vezető lehetett, akinek tekintélye volt a közösségen belül - magyarázta Perémi Ágota. Ugyancsak tehetős avar volt, aki mellé birkát temettek - ez szokatlan, pogány rituálé, amely csak a rangosaknak járt.
Szintén idén bukkantak rá az egyik avar sírban egy vaskulcsra, amely azért különleges, mert avar sírban eddig csak római kulcsot találtak, avar korit nem. Az egyik avar sírban egy vas ásópapucsot is találtak a csontváz mellett, amely komoly szertartásra utal, mivel a mezőgazdasági eszközök használata a temetésnél ritkán fordult elő. Valószínűleg rontáselhárító szerepe volt az ásónak. Ugyancsak idén került elő egy avar sótartó.
A négy ásatási szakasz során találtak egy játékkocka-gyűjteményt is, amelyből eddig egy volt az országban: a juh sarokcsontjából készült kockák is avar sírban voltak. A veszprémi gyűjtemény négy új varkocsszorítóval is gazdagodott, és egy csonttégellyel, amelyben állatok gyógyításához tartottak kenőcsöt.
A magyar sírokból kevesebb lelet került elő, az egyik gyereksírból például egy öntött bronz keresztet emeltek ki, és találtak még fonott nyakperecet, más ékszereket is.
Az ásatás még két hétig tart, azután új területeken szeretnék folytatni. Az idei munkálatokat a Nemzeti Kulturális Alap kétmillió forinttal támogatta.

Öt természeti és tizennégy kulturális helyszínnel bővítette a világörökségi listát az UNESCO Világörökség Bizottsága a testület idei ülésszakán a kambodzsai Phnompenben, így már mintegy 160 ország összesen 981 helyszíne szerepel az emberiség számára különös jelentőséggel bíró helyeket felsoroló listán.

A természeti helyszínek közé felvették a hétvégén a Pamír-hegységben lévő Tádzsik Nemzeti Parkot, a namíbiai erget, vagyis a dél-afrikai ország lenyűgöző látványt nyújtó tengerparti homoksivatagát, a 3329 méter magas szicíliai Etna vulkánt, a kínai Tien-san-hegységet, valamint a Mexikó északnyugati részén található El Pinacate és Gran Desierto de Altar bioszféra rezervátumot.
A kulturális helyszínek közé kerültek az "ukrán Pompeji" néven is emlegetett egykori krími görög városállam, Kherszonészosz maradványai; Coimbra portugál város 1290-ben alapított egyeteme, a világ egyik legrégibb, folyamatosan működő ilyen oktatási intézménye; a Fidzsi-szigetek volt fővárosa, Levuka óvárosa; a nigeri Agadez 15-16. századi óvárosa, és a kanadai (Labrador) Red Bay, baszk bálnavadászok 16-17. századi zsákmányfeldolgozó kikötője.
Felvette a nemzetközi szervezet a világörökségi listára a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területén található, 10. századi egykori királyi székhely, Keszong történelmi emlékeit is. A világörökség része lett a németországi Kasselben található park, a Wilhelmshöhe is Herkules-emlékművével és az onnan kiinduló, 14 kilométeres vízhálózattal, amely vízesések, szökőkutak, tavak és patakok rendszerével átszeli a parkot. A bizottság döntése értelmében a világörökség részét képezi mostantól az olaszországi Toszkánában található tizenkét Medici-villa, amelyek az itáliai reneszánsz fennmaradt remekei. Szintén a világörökség része lett a híres teheráni Golesztán-palota, amely egykor a perzsa uralkodók székhelyéül szolgált és Teherán legrégebbi épületei közé tartozik.
A hétvégén felvették a világ kulturális örökségei közé a délnyugat-kínai Jünnan tartománybeli, bonyolult öntözéses rendszeréről és szépségéről nevezetes, évszázadok során kialakított Hungho Hani rizsteraszokat, a katari Az-Zubara (Al Zubarah) tengerparti romvárost, régészeti lelőhelyet, illetve Japán legmagasabb hegyét, az ország jelképének is tekintett, 3776 méter magas Fudzsit.
A kulturális helyszínek közül már pénteken felkerültek a csaknem ezer helyszínt tartalmazó listára a különleges stílusban épült rádzsasztáni erődök, valamint 8 ukrajnai és 8 lengyelországi zsindelytetős fatemplom.
salt-136-bochniaA lengyelországi wieliczkai sóbányára vonatkozó, 1978 óta életben lévő világörökségi védelmet kiterjesztették a Bochnia sóbányára, és bővítették a Mount Kenya-Lewa Nemzeti Park világörökségi területét is. A dél-afrikai uKhahlamba/Drakensberg Park kiterjesztéseként a világörökség része lett az 1970-ben létrehozott, 6500 hektáros lesothói Sehlabathebe Nemzeti Park is.
A világörökségi listán a bizottság 37. ülése előtt több mint 960 helyszín szerepelt, közülük a tanácskozás előtt 38 volt veszélyeztetett. A phnompeni konferencián a "vörös listára" került hat szíriai helyszín és a Salamon-szigeteki Kelet-Rennell-korallzátony, lekerült viszont a veszélyeztetettek listájáról az iráni Bám fellegvára és az azt övező táj.
A Világörökség Bizottság június 16-án kezdődött ülésszaka, amelynek keretében az elmúlt hétvégén döntöttek az új helyszínek felvételéről, csütörtökig tart.

 

MTI

salt-07Jelentősen drágulhat a közétkeztetés egy tervezett reform miatt. A jelenlegi nyersanyagnormából ugyanis nem teljesíthetőek a tervezett előírások.

Jelentősen drágulhat a közétkeztetés - írja a Világgazdaság és a Magyar Hírlap csütörtöki száma. A Magyar Hírlap beszámolója szerint a közétkeztetés tervezett reformjáról egyeztetett szerdán az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Közétkeztetők Szövetsége. A tárca által előterjesztett rendelettervezet szerint személyenként legalább fél liter tejet vagy ennek megfelelő mennyiségű kalciumtartalmú tejterméket, négy adag zöldséget, vagy gyümölcsöt kell biztosítani az egész napos étkezés során. Emellett a só- és zsírbevitelt is szigorúan szabályozza a várhatóan 2014. január elsején életbe lépő rendelet.

Tettinger Antal, a közétkeztető vállalkozásokat tömörítő szervezet elnöke a Magyar Hírlapnak azt mondta, a tervezet nagyon ígéretes és előremutató, ugyanakkor a jelenlegi nyersanyagnormából - iskolák esetében napi 354 forint - nem lehet teljesíteni a benne foglalt előírásokat. Kérdés az is, hogy az önkormányzatokat vagy a szülőket kötelezik arra, hogy a számításaik szerint harminc-hetven százalékos áremelkedést finanszírozzák - mondta Tettinger Antal.

A Világgazdaság cikke szerint a hazai tulajdonban álló társaságok, amelyek naponta több mint 500 ezer adag ételt főznek, arra hívták fel a figyelmet, hogy a közétkeztetés átalakításáról szóló tervezet több olyan rendelkezést is tartalmaz, amelyek bevezetése éppen az egészségmegőrzést veszélyeztetné. A Magyar Hírlap szerint a tárgyalások a jövő héten folytatódnak.

Forrás: http://kapos.hu/

konyv-705168 4-Aggetelek-WieliczkaPocztylionem solnym szlakiem z Kazincbarcika / A Stegecoach Journey from Kazincbarcika Along the Salt Route

A magyar és a lengyel barátság jegyében, szerkesztette, fotózta és a szöveget írta Bagyinszki Zoltán- Kazincbarcika város megbízása alapján. 2005-ben.

Talán a legszebb könyv – remek különleges témával: történelmi városaink bemutatásával, a (Felvidékkel és az egykori Galíciával.) Térkép, az egykori európai jelentőségű magyar postakocsi útvonal teljes hálózatával, ill. a szerelvény – a 3 „lóerővel”. Az 50 éves város Kazincbarcika, Aggtelek, Kassa, Eperjes, Limanova, Ószandec, Krakkó, további kisvárosok, természeti szépségek. A Kárpátok hegyei, barlangok-sóbánya és a Hucul ménes lovai. Változatos, színes fotóanyag.

Ez mind megtekinthető a magyar- angol- lengyel nyelvű album 150 oldalán látható 329 fotó segítségével ( ebből kb. 10 % vendégfotó a magyar és a lengyel Világörökség témaköréből.) A B/4 méretű, keményfedelű könyv terveit Juhász Valéria készítette, amely a debreceni Tóth Kiadó gondozásában készült.


Dr. Galla Gábor vezérigazgató Magyar Turizmus RT. beköszöntője:

“Csodálatos világ tárul elénk Bagyinszki Zoltán fotográfus képeit nézegetve. Kazincbarcika Város Önkormányzata, az Aggteleki Nemzeti Park, valamint a Wieliczkai Sóbánya összefogásának köszönhetően maradandó érték született. Így ismét beigazolódott, hogy az álmok és elképzelések valóra váltásához közös akarat szükséges.

Ráadásul ebben az esetben több ország elképzelése találkozott és vált valóra. De nem csak azért különleges ez az album, mert valami új dolgot mutat be, hanem azért is, mert ezt egy művész szemével teszi. Biztos vagyok benne, hogy sok örömet fog szerezni mindazoknak, akik a kezükbe veszik. A témaválasztás – Postakocsival Lengyelországba – több szempontból is érdekes, de engem turisztikai szakemberként elsősorban a turisztikai vonatkozásai ragadtak meg. A postakocsiról ugyanis rögtön a turizmus fejlődésében játszott szerepe jutott az eszembe. Hiszen ez volt az első menetrend szerinti járat az újkorban, amely a lassú és kényelmetlen lovas szekeret felváltotta. A postakocsit először Franciaországban és Toscanában vezették be a XVII. században. A polgárosodással új közönség és a turizmus új formái jelentek meg. A fő szállítóeszközzé vált postakocsi útvonala mellett fogadók, majd családi szállodák épültek. Ekkor – I. Erzsébet korában – az úriemberek neveléséhez hozzátartozott Európa kulturális központjainak a felkeresése, így vált divattá az ún. “Grand tour” intézménye. A postakocsi persze nem kizárólag a Grand tour résztvevőinek állt a szolgálatára. Ezt az eszközt használták a kereskedők és a zarándokok is. Mai felgyorsult világunkban felüdülést jelent egy kicsit nosztalgiázni és elképzelni, milyen lehetett egy-egy ilyen körutazás. Most képzeletünk valóra válik és postakocsin kirándulva is megcsodálhatjuk az érintett magyar, szlovák és lengyel települések látványosságait. Remélem, hogy az album lapozgatása közben a tisztelt Olvasó is kedvet kap az utazáshoz.

Jó utat kívánok!”

A szerző Bagyinszki Zoltán köszöntője:

"Köszönti Önt a szerző e különleges nosztalgia útról hazatérve. 2004 augusztusában egy "igazi" hucul lovas postakocsival tettük meg az egykori, Magyarország-Lengyelország között kiépített sóút Kazincbarcika-Krakkó szakaszát. Kevesen tudják, hogy ez volt Európa egyik legszervezettebb postajárata. Utunk során ujra megtapasztalhattuk a történelmi magyar-lengyel barátságot. A postakocsi múltját, a hucul lovak életterét biztosító Aggteleki Nemzeti Parkot, élményeinket, kalandjainkat, a szemet gyönyörködtető Szlovákia szépségeit, valamint a világörökség részét képező Wieliczkai Sóbányát szeretné bemutatni Önöknek e képes album. Állítson emléket e könyv továbbá a postakocsi előtt poroszkáló hucul lovaknak és volt útitársainknak -Mancinak, Rubinnak és Optikának-, akiknek köszönhetően megtanultam társként tisztelni őket." 

 A könyv beszerezhető a Libri könyváruházban 

A Hotel Palacio de Sal a világ egyik legérdekesebb és legnagyobb sóból épült dizájnszállodája. Ez a hotel Bolívia délnyugati részén, autóval Colchani várostól 15 percre, a sósivatag szélén fogadja a pihenni vágyókat. A szálloda kizárólag faragott sótéglákból, -tömbökből épült, minden bútorral, beleértve az ágyakat is. A 4500 négyzetméteres hotelhoz kb. 10000 tonna sót használtak fel.

salt-207-palacio5 salt-203-palacio2 salt-202-palacio1

Ez a természetes alapanyag az építkezéshez adott volt, hiszen a szálloda a mintegy 11 ezer négyzetkilométeres alapterületű Salar de Uyuni sósivatagra épült. Ez a terület egy 40 ezer évvel ezelőtt kiszáradt sós tónak a maradványa, s ebbe a környezetbe nagyon jól illeszkednek az épület fehér falai. 

A luxushotel területén sóból készült golfpálya is található, a száraz szauna, gőzfürdő és a saját sós fürdői mellett. Az étteremben pedig remek sós ételspecialitások fogyaszthatók.

A sivatag évről-évre számos látogatót fogad és a kalandturizmus népszerű helyszíne. A turizmus felfutása előtt a területen csak sóbányászok laktak. A száraz időszakban júniustól decemberig a terület gyakorlatilag végtelen fehér sósivatag, melyet a kitermelt sóból felhalmozott sódombok tarkítják. Esős évszakban pár centiméter víz borítja. A néhány nyílt vízfelülettől és a part menti iszapos résztől eltekintve a területet 30 méter vastag só borítja. Érdekes módon ez az élettelennek tűnő sivatag kolibrik és flamingók fészkelőhelye is. 

salt-206-bolivia  salt-208-flamingo

Hollókő, egy kicsiny, pár száz fős település Nógrád megye szívében, Magyarország egyetlen faluja, mely az UNESCO világörökség listáján szerepel. A falu lakosai a mai napig őrzik hagyományaikat, a palóc tradíciókat. 

Ebben az ófaluban található a műemlék templom szomszédságában a Ladócki féle látvány tárház, mely igen gazdag palóc területről származó néprajzi anyaggal büszkélkedhet. Ladócki Vilmos több mint 20 éve járja Gömör és Nógrád megyét, gyűjti az utókor számára felbecsülhetetlen értéket képező tárgyakat, bútorokat, használati eszközöket. A kiállításon sótartókból sem volt hiány, láttunk gyönyörűen faragott, üvegből, kerámiából készült és zománcozott sótartókat is. Ezekből be is mutatunk néhányat. 

Faragott sótartó 1935-ből:

Ladocki-latvany-tarhaz22 

Palóc faragott sótartó Zagyvarónáról a 19. századból: 

Ladocki-latvany-tarhaz10 

Fenyőfából és topolyafából készült sótartó tulipán motívummal, névvel ellátva. 

Ladocki-latvany-tarhaz03

Üveg sótartó Fülekről, a 20. század második feléből:

Ladocki-latvany-tarhaz05

Gömöri kerámia sótartó Gömörből, a 19. század második feléből, ritkaságnak számít: 

Ladocki-latvany-tarhaz11

Két füleki zománc sótartó, melyek a 20. sz. első felében készültek:

Ladocki-latvany-tarhaz13 Ladocki-latvany-tarhaz08

S végül a tulajdonos, gyűjtő Ladócki Vilmos, akinek ezúton is köszönjük a tárlat bemutatását. 

Ladocki-latvany-tarhaz04

2013. április 26., péntek 18:26

Levendulás fűszersó

Hozzávalók:

- durva tengeri vagy kősó

- rozmaring ág

- levendulavirág

- tarka bors

30 dkg sóhoz 1-1 evőkanálnyit vegyünk mindhárom összetevőből. Ha van rá módunk tengeri vagy Himalája sót használjunk, mert ezek egészségesebbek a sima konyhasónál. A rozmaringot és a levendulát lemorzsoljuk, majd rövid ideig szikkadni hagyjuk, és egy jól zárható üvegbe, vagy edénybe töltjük. Hozzáadjuk a sót, a tarkaborsot és összekeverjük. A levendulasó használható húsételekhez, kelt tésztákhoz, és mediterrán ételekhez, akár pizzához is. Bors- vagy sóőrlőbe téve, kitehetjük az asztalra, hogy mindenki kedvére ízesíthesse vele az ételt.

1. oldal / 2