Kősók, kristálysók

Színtelen sótömb: Marosújvár (Ocna Mures), Románia, a példány magassága: 15 cm. Vörös sótömb: Hallein, Ausztria. Kékes sótömb: Klodawa, Lengyelország ELTE TTK; fotó: Pekker Péter 
Kősó
 A sóbányákban a só nagy részben kősó formájában található meg. A kősó egy szürkés, barnás színű kőzet. A kősó és kristálysó közötti különbség a keletkezésük során az uralkodó nyomás viszonyokból következik. Különbség az előforduló elemek mennyiségében, minőségében és biológiai értékében van.
A kősóban megtalálható ásványok az alacsonyabb nyomáskörülmények miatt csak kis részben tudtak a só rácsos szerkezetébe beépülni. Az elemek ugyan jelen vannak, de molekuláris formában, a kristályrács felületére tapadva vagy a rács köztes részeiben. Ezáltal biológiai értékük, a felhasználhatóság szempontjából, alacsonyabb, mint a kristálysóé. Ugyanis a sejtek azokat az elemeket képesek beépíteni, anyagcserébe bocsátani, melyek ionos formában illetve kolloidális nagyságban vannak jelen.
A természetes egységében meghagyott kősó egészségi szempontból egy tökéletes alternatíva a finomított konyhasóval szemben.
A kősót használják a háziállatoknál, vadaknál is úgynevezett nyalósóként. A múltban a kősó az egyszerű emberek sója volt, az értékes, ritkábban előforduló kristálysó pedig a nemességgé.
 
Kristálysó

so kristaly-szerkezete

A kristálysó, a szürke kősóval szemben átlátszó fehér, illetve rózsaszínű kőzet. Európa sóbányáiban ez igen költséges kézi kifejtést jelent, hiszen ezen a területen a kristálysó csak erezetesen fordul elő. Kb. 100 kg kősó kitermelése mellett nyernek ki kb. 1kg kristálysót. Fontos a kézzel való, robbantás nélküli kifejtés és szortírozás a kristálysó kitermelésénél, ez biztosítja természetes tulajdonságainak megőrzését.