Kinyerése

A só egyike azon kevés ásványnak, amelyet gyakorlatilag átalakítás nélkül, eredeti formájában hasznosítunk. Az emberiség kétféleképpen jut sóhoz: egykori tengerek, óceánok kiszáradásával keletkezett sótelepekből (evaporitokból) bányássza a sót, vagy a természetet mímeli: pl. a tengerparton tengervizet rekeszt el ún. sópárló medencékben, és beszárítja azt. 

Az alábbiakban a só kinyerésének főbb fajtáit mutatjuk be: 

I. Bányászattal:

1. Mélybányászattal, szilárd halmazállapotban

salt-149-sobanyaszatA bányákban folyosószerű vájatok készülnek. Ezek akár 20 m szélesek, 20 m magasak és több száz méter hosszúak is lehetnek. Az egykori tengerek, óceánok kiszáradásával keletkezett sótelepekből (evaporitokból) bányászott só kristályai különböző szemcseméretűek. Őrléssel, rostálással, tisztítással kerülnek feldolgozásra. Lényeges, hogy a természet által az idők folyamán a só közé lerakódott egyéb ásványi és szennyező anyagok nem kerülnek kivonásra a bányászott sóból. Ezért ezt a módszert csak a jó minőségű sólelőhelyek esetében alkalmazzák. Általában az így kinyert kősó, vagy asztali só nátrium-klorid tartalma 97-98%.
 
2. Kioldásos bányászattal, oldott állapotban

A kioldásos bányászat, nem újkeletű, hiszen például az ausztriai Hallstadt városában körülbelül 500 éve művelik le így a sótelepeket.

Ez úgy történik, hogy egy nyíláson keresztül vizet vezetnek a hegy belsejébe, ami leoldja a sókristályokat, majd az így kapott magasan koncentrált sóoldatot vonják ki végül a bányából. Ez az eljárás bár még tartható, de egyre elterjedtebb ezen rendszer egy biztonságosabb és hatékonyabb változata: a fúrólyukkal történő kitermelés. Itt több száz méter mélyre lefúrva, két - egymásban elhelyezett - csövet eresztenek a vájatba. A külső magas nyomáson fecskedezi be a vizet. A hangsúly a nyomáson van, mely egyrészről elősegíti, hogy a már sóval telített oldat (brakkvíz) a másik csövön keresztül távozhasson, másrészről az így létrejött kontrollálhatóság miatt segít abban, hogy elkerülhessék a bánya beomlását.

A kitermelt sólé nagy tartályokba kerül, ahol azt vegyileg tisztítják. A tiszta sólé felemelkedik a tartály felső, a szennyeződés leülepedik a tartály alsó részébe. A tiszta sóoldatot a lepárló berendezésben kristályosítják ki. Innen a párolt só, vákuum só elnevezés. Ezzel a módszerrel 99,6 % tisztaságú nátrium-klorid állítható elő. 

II. Párologtatással

1. Közvetlenül a tengervízből 

tengeri sót közvetlenül a tengervízből nyerik ki. A sós tengervizet lapos, nagy méretű tartályokba engedik, amelyekből a víz elpárolog. Ezt többször megismétlik, közben az oldatot kezelik, majd a sűrű, tiszta sós levet egy másik tartályba átfejtik és kristályosítják. Ezt a sót malmokban a kívánt szemcsenagyságra őrlik. A tengeri só természetes jódot tartalmaz, akár 5 mg/kg mennyiségben. A tengervíz átlagos sótartalma 3,5 %. Pl. a Balti-tenger 1%, a Földköz- tenger 4%, a Holt-tenger 30% sót tartalmaz. 

salt-157-salina-sea salt-160-solar-tanggu

2. Szárazföld belsejében, sóbepárló medencék segítségével

Sót párolni nemcsak a tengerparton lehet. Például Spanyolország belsejében, a jelenleg mindössze 40 fő lakosú Imón falutól (Castilla-La Mancha tartomány, Atienza és Sigüenza között) keletre római kori sóbepárló medencék maradványai láthatók, amelyek még a műholdfelvételeken is jól kivehetők, fehér, téglalap alakú foltok formájában. Itt, a tengertől távol, a szárazföld belsejében a száraz, meleg éghajlat és az eső hiánya miatt a talajban a víz nem lefelé szivárog, hanem felfelé, a felszín felé áramlik. Útja során a víz a vízoldható anyagokat - így a sót is - kioldja a kőzetekből és a talajból. Az oldott anyagokban gazdag víz azután a felszínen elpárolog, és vékony fehér bevonatként ott marad a kősó a bepárlómedencék alján.  (fotó: Tóth Erzsébet és Marianne Perdomo) 

salt-143-beparlomedence Toth Erzsebet salt-144-Salinas de Imon

Az arid (száraz, sivatagos) vidékek jellegzetességei a sós lapályok, amelyet Észak-Amerikában playának vagy salinának (magyarosan: szalinának) hívnak. A szárazföld belsejében lévő lefolyástalan medencékben képződnek, olyan mélyedésekben, ahová a víz be tud folyni, de ki már nem. A záporpatakok vize időről időre feltölti ezeket a mélyedéseket, elpárolog. Az ideiglenes "tófenéken" egyre vastagodó sóréteget hagy. Némelyik sós lapály igen nagy területű és tökéletesen sík. Ezért az autóversenyzők számára ideális helyszín. Nevezetes a Nagy Sóstó Amerikában, ahol több ízben hajtottak végre gyorsaságirekord kísérleteket.

Források:
Wikipédia
Origo.hu  
Flickr.com
Tankonyvtar.hu - Mádai Ferenc: Ásványvagyon gazdálkodás- Miskolci Egyetem Földtudományi Kar (2011)
A tudás fája folyóirat