Aknaszlatina

Az Aknaszlatinai sóbányák

salt-161-Aknaszlatina

A régészeti emlékek azt bizonyítják, hogy Szlatina környéke már a római korban lakott volt. Ifjú Nagysomkuti Pap József Adalékok Máramaros történetéhez című könyvében többek között azt írja, hogy a fuldai évkönyvek, amelyek a 829-től 901-ig terjedő időről őriznek feljegyzéseket, a 892-es évnél már említést tesznek a vidék sóvölgyeiről. A települést Zlatina néven 1360-ban említik először. A környéken több helyen is találtak kitermelésre alkalmas kősót, de a leggazdagabb lelőhely a jelenlegi Aknaszlatinán van, ahol a XIII. század óta bizonyíthatóan van sóbánya, amelynek a bányászai már 1492-ben lázongtak a rossz körülmények miatt. A XVIII. és XIX. században egymás után nyitották meg az újabb és újabb sóbányákat. A sót évszázadokon át a Tiszán tutajokon jutatták el az ország belsejébe, míg 1880-ban Szlatináig kiépült a vasút. A településnek 1910-ben 2330, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

A szovjet időkben jelentősen növelték a kitermelést a bányában. 1960-ban 326 000 tonna, 1970-ben 451 000 tonna sót hoztak a felszínre (ez az Ukrán SZSZK sótermelésének 10%-a volt). A 9-es számú bánya felső vágataiban 1968-óta különböző típusú allergiai és légúti betegségeket gyógyítanak. Ugyanakkor a bánya vízmentesítésére nem fordítottak kellő figyelmet, ez okozta Aknaszlatinán a jelenlegi katasztrófahelyzetet, amely a szakemberek szerint visszafordíthatatlan. Az egyetlen megoldásnak a bányák járatainak vízzel történő elárasztása látszik.

Történelme során mindig nagy érdeklődés kísérte a települést. Egyik bizonyítéka ennek az is, hogy olyan világhírű emberek vették a fáradságot és meglátogatták a sóbányákat, mint Kunigunda IV. Béla lánya ki Boleszláv lengyel királynak volt a felesége. 1852-ben I. Ferenc-József Ausztria császára és Magyarország királya körútja során szerencséltette látogatásával a Kunigunda és Miklós aknákat. 1940 nyarán Horthy Miklós Magyarország kormányzója és neje meglátogatták a Ferenc bányát. 1946-ban meglátogatta a sóbányát Nyikita Szergejevics Chruscsov az akkori Ukrán Tagköztársaság államelnöke, később a Szovjet állam elnöke. Azon kívül látogatást tettek még többek között a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke Keldes, a Szovjetunió egészségügyi minisztere Petrovzski, Beregovoj űrhajós és felesége. Külön ki kell emelni, hogy Aknaszlatina soknemzetiségű község. Az évszázadok során jóban-rosszban együtt éltek. Mindegyik nemzet saját kultúrájának, néphagyományának, népszokásának hordozója- ápolója, és ez bizonyos megértést, türelmességet, toleranciát, egymásráhatást gyakorol és ugyanakkor bizonyosfokú asszimilációt is magában hordoz. Aknaszlatinán a bányászat folytán sok esetben elsőként lettek alkalmazva a tudomány a haladás vívmányai, így például a villanyáram felhasználása, víz és csatornahálózat megépítése, meteorológiai állomás létrehozása és egyebek.

salt-162-AknaszlatinaAz évszázadok során Aknaszlatinán kilenc bánya épült. Ma már csak kettő dolgozik. Hét bánya vízbetörések, bányaomlások következtében tönkre ment. Ami sajnos magával hozta azt, hogy a község arculata az évek során gyakran változott. Tudniillik, ahol a bányák épültek ott épült a község központja is. A bányák beszakadása folytán a környéken épült lakóházakon, középületeken, iskolákon, templomon, hivatali épületeken repedések keletkeztek, és így lebontásra kerültek. A lakókat áttelepítették, és új középületek épültek. Ezért is egyik érdekessége községünknek az, hogy míg másutt felépített épületek évszázadokon keresztül megmaradnak, addig itt az utókornak a rég és közeli múltját csak a fényképeken, térképeken, rajzokon, festményeken mutathatjuk meg. Ilyen többek között a Ferenc bánya 110 méter magas csarnoka, mely a világon egyedülálló emberi kéz által létrehozott óriási terem (kamara), vagy a föld felszínén lévő sósziklák, a híres régi sósvíz fürdők csak egynéhány érdekességet említve.

Van még egy apróság, amiről nem esett szó. Talán nem is annyira apróság az, amit nem lehet más szóval illetni, mint rekord! Arról van ugyanis szó, hogy itt egykor bányászati rekord született, bár lehet, hogy nem ez a legmegfelelőbb meghatározás, de a tény az tény, marad attól függetlenül, hogy miként nevezzük. Itt Aknaszlatinán az egykori Ferenc Bánya egyik aknájának belső magassága száztíz méter volt: tehát itt volt az egész Európa legmélyebb emberlakta földalatti aknája! Erre még ma is méltán büszke minden aknaszlatinai bányász.

Ilyen volt az a régi, mára már csak az öreg, nyugdíjas bányászok emlékezetében élő, romantikus sóbányászat és sósszállítás rendszere, XIX század feléig, tehát a vasút hálózat kiépítéséig. Ettől kezdve, ugyanis megszűnt a bánya függőségi viszonya a tutajozási idénytől, feleslegessé váltak a “sóházak”, megkezdődött a só szállítása vagontételekben közvetlenül a nagykereskedők címére. Lényegében az akkor kialakult rendszer is érvényes. Az itt felvetett tények is az idő múltjával a feledés homálya lepi majd be és ismereteink lesznek szegényebbek.

A Kunigunda-bánya legendája

Dlugoss krakkói kanonok, Magyarországon is megfordult történetíró a XV. században tudni véli, hogy IV. Béla király is járt Máramarosban leányával, Kunigundával. Egész elbeszélést költ ehhez az utazáshoz.

A tatárjárás után, állítólag, fényes kísérettel jött Magyarországra Kunigunda, Boleszló lengyel herceg felesége, atyja látogatására. IV. Béla király csatlakozott leányához, s együtt járták be az elpusztult országot. Eljutottak Máramarosba is, ahol Béla egy sóbányát adományozott Kunigundának. A királyleány, akinek szépségéről csodás dolgokat mesélnek a krónikák, mintegy zálogul bedobta a kapott sóaknába gyűrűjét.

Kunigunda hazatért. Pár év múlva pedig ugyanazon gyűrűt az éppen akkor felfedezett lengyelországi bochnyai sóakna egyik nagy sósziklájában találták meg a munkások.

A szóban forgó bánya az aknaszlatinai Kunigunda-bánya, amit máig így neveznek a helybeliek.

Az aknaszlatinai sóbányászok különben ma is pártfogójuk gyanánt tisztelik Kunigundát, akit az egyház nagy életszentségéért a boldogok között tisztel, sőt 1999-ben szentté avatott.

Kezelés a bánya szanatóriumban

Az aknaszlatinai bánya sóval telitett levegő igen magas, felnőtteknél 80-85 százalékos, gyermekeknél 95-97 százalékos hatékonysággal gyógyítja, az asztmát, a krónikus bronchitist és a különféle allergiás betegségeket (por-, macskaszőr-allergia stb.). A gyógykúra huszonnégy napig tart, ezalatt körülbelül 18-20 alkalommal ereszkednek le a betegekkel, a sóbányába (általában csak vasárnapok maradnak ki). Erre két műszakban kerül sor nappal vagy éjszaka, a betegeknek ezért fekhelyük is van a föld alatt kialakított kórtermekben. A kórházban mindent biztosítanak, ami a gyógyuláshoz szükséges lehet, még egy föld alatti kápolna is rendelkezésre áll (a vallások egyenjogúságának elvét betartva római és görög katolikus, református és ortodox istentiszteletet egyaránt tartanak. A bányában egyébként állandóan 20-25 oC fok a hőmérséklet, a relatív páratartalom, pedig 40-50 százalékos.

A kezeléssel több fronton indítható támadás a betegségekkel szemben: egyrészt antibakteriális hatása van, másrészt aklivizálja az immunrendszert, ugyanakkor köptető hatásával tisztítja a légutakat. A levegő magas sótartalma miatt azonban óvatosnak kell lenni, mert a légzés során több só kerül be a szervezetbe, mint amennyire átlagos körülmények között szükség volna, s ez bizonyos betegségek esetén (magas vérnyomás, vesebetegségek) problémát okozhat. A kúra eredményeként növekszik a szervezet ellenálló képessége, s várhatóan a jövőben sem tér vissza a betegség. Ennek ellenére javasolt a kezelést követő egy év elteltével megismételni a kúrát.

Ha valaki luxuskörülmények között szeretné igénybe venni a kórház szolgáltatásait, annak a fenti kúráért 420 eurót kell fizetnie, ha viszont megelégszünk az átlagos színvonalú ellátással, akkor mindössze 200 eurót kérnek (ez külföldi állampolgárokra is vonatkozik). A legnagyobb érdeklődés - az iskolai szünet miatt - nyáron szokott lenni, ezért ha valaki május közepe és augusztus vége közölt szeretne kezelést kapni, annak legalább két hónappal előre le kell foglalnia az időpontot. A kúrára jelentkező betegnek hoznia kell a kezelőorvosától a betegségére vonatkozó zárójelentést. Európa legnagyobb allergólógiai korházát alakították ki, számos kórteremmel összesen 320 fekvőhellyel.

Sós tavak

salt-164-Aknaszlatina-toKevesen tudják, hogy Aknaszlatina csodálatos sós tavakkal rendelkezik, amelyek rendkívül jó hatással vannak az ember bőrére, az iszapja pedig gyógyászati szempontból semmiben sem marad el a Holt-tenger iszapjától. A tavak vize jóval sósabb, mint a tengervíz: egy literre közel 200 gramm só jut. Erről saját magunk is meggyőződhetünk: fürdés után álljunk a napsütésben 5 percen keresztül és a bőrünkön elkezd kristályosodni a só. A víz annyira sűrű, hogy az embert egyszerűen a felszínére emeli. Annak ellenére, hogy a vízben a magasba emeljük a kezeinket és a lábunkat, a felszínen maradunk, nem süllyedünk el. Éppen ezért ezekben a tavakban nagyon könnyen megtanulhatunk úszni. Az egyetlen dolog, amire oda kell figyelni, hogy ne merüljünk a víz alá nyitott szemmel, mert később erős viszketést fogunk érezni. A víz hőmérséklete 25-27 fok.

A tavak története 1902-ben kezdődött, amikor megindult a sóbánya termelése. A bánya 20 méteres mélységéből is bányászták a sót, ezáltal egy mélyedés jött létre, amelyet víz öntött el. Így jött létre a Kunigunda-tó. Később jelentek meg a többi tavak.

Aknaszlatinán több tavat találunk: édesvizűt, sósat és jódozottat. A sós tavak mindenkinek hasznosak, viszont a jódozott vízben nem fürödhet bárki. Itt már a szakemberek tanácsára is szükség van. A tavak környékén kozmetikai szalonokat találunk, ahol bizonyos költségtérítés mellett kiírják a megfelelő kezelést.

A tavak vizei segítenek meggyógyítani a mozgásszervi megbetegedéseket, a csonttöréseket, derékfájást és sok más betegséget.

A tavak körüli területen több lehetőség adódik a pihenésre. A közelben találunk egy piacot, lehetőség van a sátorozásra. Vásárolhatunk bikiniket, úszónadrágokat, felfújható gumimatracokat, stb. A tavak mellett étkezdék sorakoznak.

A sós tó mellett néhány méterre egy édesvizű tavat is találunk, amelyben lemoshatjuk magunkról a sót és az iszapot. Persze ebben a tóban a víz hőmérséklete 5-7 fokkal alacsonyabb.

A természetes sós tóban való fürdésért fizetni kell, viszont a közelben lévő mesterséges tóban ingyen is fürdőzhetünk. A közelben található egy még sósabb vizű tó, amelynek annyira sűrű a vize, hogy már a térdünkig érő vízben is érezzük a taszítóerejét. Ebben a tóban nem ajánlatos a fürdés.

Aknaszlatina közvetlenül a román határ mellett fekszik, ezért határátkelő is működik itt.

 2011-ben végleg bezárják a sóbányát

Aknaszlatinán 292 lakóház, 1200 ember otthona van veszélyben a település alatti sórétegek karsztosodása miatt, jelentette ki Viktor Baloga, Ukrajna katasztrófavédelmi minisztere, aki szakértőkből és különböző minisztériumok képviselőiből álló népes küldöttséggel látogatott el a felső-Tisza-vidéki településre. A helyszíni vizsgálódás után kialakított tervek értelmében felszámolják a bányavállalatot, és végleg befejezik az immár ezer éve folyó sókitermelést a nagyközségben.

A mára kialakult helyzetről Kocserha Jánost, Aknaszlatina alpolgármestere elmondta: A katasztrófavédelmi miniszter vezette delegáció határozattervezettel fordult Ukrajna kormányához, melyben azt kezdeményezik, hogy a költségvetés tartalékalapjának terhére szüntessék meg a technogén katasztrófával fenyegető jelenlegi helyzetet az aknaszlatinai sóbánya területén. A határozattervezet értelmében a bányászati tevékenységet végleg leállítják, a bányajáratokat vízzel árasztják el, hogy elejét vegyék a további karsztosodásnak.

Aknaszlatina nagyközség ökológiai, szociális és gazdasági rehabilitációjának megtervezésekor figyelembe vették a nagyközségi tanács 18 pontból álló javaslatcsomagját is, abból több pontot átemeltek a tervezetbe. Az országos jelentőségű allergológiai kórházak számára új bányát alakítanak ki, jól szigetelt föld alatti részlegeket hoznak majd létre a sótömbben. Felmerült annak a lehetősége is, hogy érdeklődés esetén magántőkéből engedélyeznék egy sólepárló üzem létrehozását a településen. A korábbinál költségesebb eljárás lényege, hogy nagy mélységbe fúrnának le, ahová édesvizet pumpálnának, a kiszivattyúzott sós vízből pedig a lepárlás során kinyernék a sót. A technológiai szabályok betartása esetén ez nem veszélyeztetné a községet.

A bánya bezárásával megszűnik a jelenlegi százharminc munkahely is, ami nagy veszteség Aknaszlatina számára. Némi reményt ad az új föld alatti részleg kialakításának terve. Ennek fenntartásához, karbantartásához ugyancsak kellenek majd bányászok, sőt, amennyiben megvalósul a sólepárló, akkor az újabb munkahelyeket teremt – hangsúlyozza Kocserha János, majd így folytatja: "Mindenesetre nehéz elfogadni a helyieknek ezt az új helyzetet, hisz Aknaszlatinán több mint ezer éven keresztül bányászták a sót, Európában a legjobb minőségű kősót. Itt az emberek mindig bányászatból éltek, és most egyszerűen végleg be akarják szüntetni a kitermelést. Szerintem ez nemcsak Aknaszlatina számára, hanem egész Kárpátalja számára is óriási veszteség. A település költségvetéséből is hiányozni fog a sóbánya adója, hisz ameddig működött az üzem, addig ez jelentős tétel volt."

A bánya megsemmisülésének fő oka az volt, hogy az üzem vezetői nem gondoskodtak a felszíni vizek elvezetésére kialakított csatorna- és tárnarendszer, az úgynevezett stólok karbantartásáról. A II. világháború előtti időkben még nagyon nagy figyelmet fordítottak ezekre. Akkor meg tudták oldani azt, hogy az esővíz nagyon rövid idő alatt lefolyjon, csak egészen kis része szivárgott be a talajba. A múlt század hetvenes–nyolcvanas éveiben a korábbi gyakorlattal ellentétben, a hozzá nem értő bányaigazgatók elhanyagolták a stólokat és a felszíni vizek ügyét, emiatt egyre több víz szivároghatott le a sótömbbe, mára föld alatti sósvizű folyókként ömlik be a felszíni víz a bányajáratokba, amelynek a kiszivattyúzása túl nagy költségekkel járt. Mindez napjainkban lehetetlenné teszi a bányaművelést és veszélyezteti a település lakóházait is, hisz egyre gyakrabban omlanak be a bányajáratok, a felszínen kisebb-nagyobb gödröket, szakadékokat kialakítva. A beszakadások helyén víznyelők és sós tavak jöttek létre.

A bányának most 130 munkása van, 2002 elején még 1100, tíz évvel ezelőtt pedig 2,5 ezer volt, akkor még két bánya, a 8-as és a 9-es üzemelt teljes kapacitással. Volt olyan év, 92-es, ha jól emlékszem, hogy megközelítettük az évi egymillió tonnás kitermelést. Itt sok-sok generáció óta a legtöbben ebből éltek, hogy mi lesz a bánya teljes bezárása után, azt ép ésszel fel sem lehet fogni. 

Wikipédia